Nem tudom, hogy korszaknak lett vége tegnap vagy egy hosszú történetnek. Ha azt veszem alapul, hogy 1925-ben sugározta a Magyar Rádió az első kabaréadást, akkor 101 éves a Rádiókabaré, de ha szigorúan nézzük, akkor ezzel a címmel 1959 óta fut rendületlenül. Túlélt kommunizmust, szocializmust, rendszerváltást kormányváltást, főszerkesztők leváltását, nyugdíjazását, kifúrását, cenzúrát, arculatváltást és gyakorlatilag mindent a vakbélműtéten kívül. Imádták, szidták, támadták, védték, nevezték súlytalannak, kormánykritikusnak, talpnyalónak, színvonalasnak, kritikán alulinak és csak egy volt biztos minden korszakban, hogy a tavalyi jobb volt.
Mondták ezt Martonra, Farkasházyra, Sinkóra, Fábryra, de még az előadók is kaptak hideget, meleget. Bárdi ripacs volt (ezeket nem én mondom, hanem korábbi kritikák és hallgatói levelek), Major unalmas, Verebes okoskodóan hosszú, Markos-Nádas a fasorban sincs, Nagy Bandó jobb, ha meg sem szólal, de még Hofit is kikezdték. Akik meg utánuk jöttek… Maksa, Bach, Éles, Ihos, Fábry, Varga F.J., Litkai és még sorolhatnám. Na, ők meg aztán egyenesen menjenek a Dunának egy kővel a nyakukban. Divat volt és ma is divat szidni a humort és a Rádiókabarét.
Ennek ellenére (bocsánat a hasonlatért) olyan, mint a Győzike Show. Senki sem nézi, de mindenkinek van róla véleménye. Vagyis többen nézik, vagy éppen a Rádiókabaré esetében, többen hallgatják, mint azokat a műsorokat, amiket a kritika imád. Én a mai napig rajongója vagyok és azok a nevek, akiket fentebb említettem, még mindig a szakma zsenijei számomra, kiegészülve még vagy száz névvel. Rádiókabarén nőttem fel. Hofi miatt lettem humorista. Markos-Nádas ihlette az Aradi-Varga duót és Maksa miatt választottam a politikamentes irányzatot (ami persze mára már átalakult). Hogy bele lehet kötni a Rádiókabaré utóbbi időszakába? Bele! Tehet róla a cenzúra? Tehet. Csak a cenzúra? Nem. Utoljára akkor volt igazán sikeres a Rádiókabaré, amikor az élvonalbeli írók még nem bojkottálták.
Mi, akik maradtunk, nem akartuk szarban hagyni és a megszűnés szélére sodorni azt a műsort, ami sokkal durvább politikai időszakokat is túlélt. És hogy ne vádoljanak képmutatással, igen, pénzért is csináltuk, hiszen mi szabadúszók vagyunk, nincs mögöttünk társulat vagy színház. Persze csak a pénz miatt nem csinálnám, hiszen rövid gondolkodási idő után egy pillanata alatt elengedtem a jóval jövedelmezőbb Aradi Varga Show című tévéműsort, pedig csinálhattuk volna tovább, de a csatorna nem volt partner abban, hogy a műsor megújuljon. Egyszóval csak a pénz miatt (ami ráadásul nevetségesen kevés egy mai stand upos gázsijához képest) nem csinálnám a Rádiókabarét. Pedig volt már olyan adás, aminek visszahallgatása alatt nem voltam büszke se magamra, se szerzőtársaimra.
El kell fogadni, hogy jelenleg komoly bajban van az utánpótlás és nem minden jelenetnek lenne szabad átmennie a rostán, hiszen humort még nyomokban sem tartalmaz. De hogyan is tartalmazna, ha ez a lenézett műfaj a mai napig nem kap semmilyen szakmai támogatást. A humoristáknak már egy nyavalyás díja sincs, amióta a Karinthy-gyűrűt is színészek kapják. Úgy tűnik, nem elég az a háromszáz különböző szakmai elismerés, amit színészek kapnak minden évben. Mindig felnevetek, amikor látom, hogy olyan színésznek van önéletrajzi stand-up estje, akiről konkrétan tudom, hogy magasról tekintett le mindig is a kabaréra és a humorra.
Összefoglalva: egyre kevesebb a tere a szó szoros értelmében vett humoristának. Persze van a Dumaszínház, ahol profi körülmények között dolgozhatnak a társulat tagjai és a megélhetésük sincs veszélyben. Ám van még hazánkban néhány (sok) humorista, akik ilyen-olyan oknál fogva nem lehetnek tagjai vagy nem akarnak tagjai lenni a Dumaszínháznak. Ők azok (mi vagyunk azok), akiknek egyre jobban fogy a tér és a levegő. Nekem ugyan egy szavam sem lehet, mert Varga Ferenc Józseffel kikapartuk magunknak az utat és szorgalmasan szedjük fel a morzsákat, amiket a Dumaszínház és a háromezerhatszáznegyvenkilenc különböző önéletrajzi stand up est meghagynak nekünk. Mi (még) megyünk, de sokan már nem. Karinthy-gyűrűs vagy éppen a fent említett okok miatt majdnem Karinthy-gyűrűs humoristák garmadája áll munka nélkül és vállal annyi pénzért haknit, hogy annyiért még egy falunapi zumbacsoport se hajolna le.
Vállalom ezt a mondatot akkor is, ha tudom, hogy kommentek garmadája csap majd le rá a „Menjenek el dolgozni” mantrával, pedig nem tudják, hogy a direkt nem név szerint említett humoristák többet keresnének a Lidlben, de ezt szeretik csinálni. Nagy ívben kanyarodtam el a Rádiókabarétól, pedig pontosan ezért írtam le a fentieket, mert most egy újabb utolsó mohikán került veszélybe. Tegnapelőtt volt a szezonzáró Rádiókabaré felvétel. Ám jelenleg nem vagyok benne biztos, hogy szezont zártunk, korszakot vagy történelmet.
Ebben a pillanatban a stábból senki sem tudja, hogy a 101. év volt-e az utolsó? Nem tudjuk, hogy ki és hogyan képzeli el a Rádiókabaré jövőjét. Aggasztóan hangzik az a néhány belső információ, hogy nem igazán akarják ezt a műsort, ami a pedig a Magyar Rádió legnépszerűbb sorozata. Én a magam részéről kezdem elengedni. Túl régóta állok ki mellette a szarban ahhoz, hogy végül megszeressem a szagot. Ha ennyire nem kell, ha ennyire nem fontos, akkor legyen helyette valóságshow. Az rádióban még úgysem volt!
Elnézést kérek, ha a háttérben van valaki (valakik), aki(k) most gőzerővel dolgozik azon, hogy szeptembertől ismét elhangozzék szombat délutánonként a jól ismert szignál, de a stábból még senkit nem értesítettek. Senkinek nem szóltak, hogy „írjatok, mert augusztus végén lesz felvétel! Elfogadom, hogy átmeneti időszak van. Az MTVA-nál jelenleg a dolgozók nagy része egyhónapos(!) szerződéseket kap, mert nem tudják, kinek lesz munkája és melyik műsorról írja majd a Sorozatjunke, hogy kaszát kapott. Ám a műfaj (le)nézettségét figyelembe véve, „kissé” aggódom, hogy újabb testrészét veszíti el a magyar humor.
Nem hiszem, hogy kiegyenesített kaszákkal vonulnak majd utcára az emberek, ha megszűnik a Rádiókabaré. Azért sem dől kardjába senki, hogy a magyar televíziózás jelenébe nem fér bele a humor, hiszen a realityk által diktált erőszakos, embereket megalázó, népbutító folyamattal nem kompatibilis a kabaré, ami gondolkodásra készteti a közönséget, hiszen akkor azon is el tudnának gondolkodni, hogy megvegyék-e a nyomokban műsort is tartalmazó huszonnégy órás reklámok által kínált salakanyagokat. Ha valakinek az az elvetemült ötlete támad, hogy továbbvinné a Rádiókabarét, akkor az sem zavarna, ha nélkülem tenné, csak mentse meg a műfaj utolsó mohikánját! Ne feledjék: ha elolvad egy jéghegy, azzal mindig tovább hígul a tenger!
