Hogyan nem lettem milliós youtuber?
Tizenhat évvel ezelőtt indult el YouTube csatornám. Néhány influenszer, akik milliós nagyságrendű feliratkozóval rendelkeznek, még nem is éltek akkor. Ennek függvényében azzal dicsekedni, hogy ma elértem a harmincezer feliratkozót kb. olyan, mint amikor a Megye Háromban játszó Rábakecöl kapusa azzal büszkélkedik, hogy ő már kapott gólt Messitől. Igen, tudom! Gyárthatnék felkapottabb tartalmakat is. Például tesztelhetnék Temuról rendelt okosfogpiszkálót vagy nyárigumi illatosítót. Adhatnék olyan öltözködési tanácsokat, hogy „Milyen melltartóban tisztítsunk nyúlketrecet?” vagy „Melyik cipő illik közlekedési balesethez?”, vagy egyszerűen csak bejelentkeznék élőben a konyhából és trágár szavak tömkelegét felhasználva elmondanám, hogy a kanalam milyen színű.
Meg sem próbálom. Nem megy. Ezt meghagyom annak a korosztálynak, akik ebben hitelesek és értik azt a közvetlen egyszerűséget, amit én már nem fogok. Maradok annál a humornál, amitől sok ember szemében vagyok népszerű és ugyanennyi ember utál miatta. Persze a fejlődést nem vetem meg. Már nem úgy töltöm fel a videókat, mint rég, hogy: REC, STOP, Upload, csá! Ma már gondosan megvágom a videót. Feliratot készítek hozzá. Persze nem olyan sima fehér betűset, amin kiégett a retinánk, amikor moziban néztük a western filmet, mert a háttér is épp fehér volt. Nem. Trendi feliratokat, ahol az épp elhangzó szó színes hátteret kap, mert ugye enélkül a nézettség a listákon becsapódik a Vers mindenkinek retró videók alá. Még a bélyegképeket is gondosan meg kell tervezni az AI és a Tartalomgyártók Kézikönyve elvárásai szerint, vagyis olyan legyen az arcom a fotón, mint aki épp meghökken. A meghökkenés nélküli arc a bélyegképen ma már olyan, mintha az X-Faktor válogatón úgy énekelnél egy dalt, hogy az egyik sorban nem volt hajlítás, vagyis kuka, értékelhetetlen, nem kell senkinek.
Megmondom őszintén 15-20 évvel ezelőtt volt egy nehéz időszakom (és nem vagyok rá büszke), amikor úgy gondoltam, hogy több nőt kell elcsábítanom, mint ahány van. Ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy 2026-ban nulla-huszonnégyben a a Youtube algoritmusát akarom majd kielégíteni, egészen biztosan bekenem mézzel a pofáját és kidobom a Veresegyházi Medveotthon bejáratánál. Ma már az alkotás elsőszámú múzsája lett az algoritmus. Ha az AI és az algoritmus együtt újraforgatná Bruce Willis Hatodik érzék című filmjét, az háromperces lenne és az első mondta az lenne a főhősnek, hogy „Figyu, csak szólok! Halott vagyok én is”! A mesterséges intelligencia szerint rögtön poénnal kell indítanom. Az, hogy mire mondom a poént, lényegtelen. Mintha úgy mesélnék el egy viccet, hogy: Mire a rendőr: – Mert viszket a hátam!
A múlt század sajnos ma már nem élő nagy komédiásainak szerencséje van, hogy csak néhány hülye rendező borzolta az idegeiket és nem az algoritmus. Mire ment volna Hofi a Youtube Studioval? Bajor Imi vajon kinyitotta volna az ablakot vagy azon keresztük b..ta volna ki a laptopját a betonra, amikor három hónapnyi megfeszített tanulás után sem tudta volna eldönteni, hogy mi a különbség a Facebookon a sima videó és a Reels videó között? De azt is megnéztem volna, hogy a Hyppolit a lakáj végén Kabos Gyula hogyan mondta volna bele a kamerába, hogy: – Ha tetszett, nyomjatok egy lájkot és kövessetek be a Vígszínház műsorújságjában!
Ma már informatikusok és online marketing szakemberek vagyunk és ráérés szerint néha humoristák. Persze örömmel tölt el, amikor húszmilliós nézettséget ér el a Facebookon a Rendőrségi szóvivő, aki hazaviszi a munkát című írásom Steinkohl Erika előadásában. Ez egy apró győzelem a trendek felett. Se trendi bélyegképe nem volt, se felirata és a poén is a végére került, nem az elejére. Meg lehet még találni a rést a pajzson, csak nehezen. Mert a közönség emlékeiben még él, hogy saját ízlésük is van, nemcsak irányított, és időnként betalál az ablakukon egy-egy partizán, de a háborút már nem nyerhetjük meg. Sőt, hamarosan a tartalomgyártók közül az lesz a legnépszerűbb, aki a legjobb utasítást… elnézést, promptot adja majd az AI-nak, mert a mesterséges intelligencia írja majd a szöveget, készíti el a videót, amit elő is ad, majd posztol minden felületre, sőt, még az orrodat is „tisztíccsa”.
Harmincezren vagyunk. Megbecsülöm a kicsit és nem érdemlem meg a nagyot, mert a trendekkel szembe menve nem vagyok hajlandó egy bizonyos szint fölé fejlődni. Az a szint már nem lenne hiteles tőlem, de ez a korral is jár, bár nem érzem magam öregnek. Inkább tapasztaltabbnak annál, hogy tudjam: Ne vegyél fel miniszoknyát, ha bokáig ér a segged! Köszönöm szépen, hogy néztek, hallgattok és ha tetszett… Á, ne nyomjatok meg semmit! :-))))))))))))))