Keresés az araditibor.hu weboldalon

aradi tibor megcsinaltuk

 

Hálával és köszönettel tartozom az aradiaknak. Az elmúlt héten életem első drámai szerepét mutattuk be az Aradi Kamaraszínházban. Köszönöm a közönségnek, hogy szeretettel fogadtak engem és a darabot is. Nem értékelem alul és túl sem a sikert, bár a keddi közönség, ahol nagyrészt középiskolások ültek a nézőtéren, egyeseket öntelté tehetne. Nagyon jó érzés, hogy az aradi fiatalok ilyen fegyelemmel és figyelemmel kísérték az előadást. Ahol nevetni kellett, ott szinte felrobbantották a házat, a drámai epizódoknál pedig olyan csöndet teremtettek, amilyet színpadon még nem hallottam.

 

aradi tibor megcsinaltuk

Nagyon hálás vagyok nekik, és egyben gratulálok is ahhoz, hogy ennyire okosak és intelligensek. Le a kalappal előttük, szó szerint, hiszen az előadás végén közéjük hajított kellék-sapkám jó kezekbe került, amit a becsületes „elkapó” még visszaadott az előadás végén, de úgy tudom, ma már kézbesítették számára ezt a (remélhetőleg) ereklye számba menő tárgyat. Mondom, nem értékelem túl a sikert, amit kaptam tőlük, de tény, hogy még sokáig ott lesz majd a fejemben és a szívemben ez a kiváló közönség. Az eredményt, magát a darab sikerét nem én döntöm el. Már megjelent róla két kritika is, ami szerencsére jól bánt velem. Sok visszajelzést kaptam, hogy mennyire tetszett és bár nem kaptam negatív kritikát, de biztosan volt olyan ember is, aki nem fog sokáig emlékezni rám és a darabra. Én inkább arról a sikerről emlékeznék meg, amit nem lehet tapsban mérni. Azt a győzelmet, amit egóm felett arattam. Az agyam arról a felesleges szüleményeiről és beidegződéseiről beszélek, amelyek egész életem során hátráltattak. A „nem vagy rá képes” és a „kevés vagy te ehhez” Tibiről beszélek. Már volt rá eset, hogy gyáván vagy inkább megfontolásba bugyolált gyávaságból lemondtam drámai szerepet. Most belevágtam és sikerült kiiktatnom magamból azokat a hátráltató gondolatokat, amelyek mindig megfutamítottak korábban. Nem mondom, hogy életem legszebb pillanata volt, amikor a premieren a színpadra léptem. Hihetetlen izgalom és félelem volt bennem, de a színpad egy csoda. Az agy annyira koncentrál, hogyha elég bátor az ember, akkor nem győzhet felette az ego. Megéltem a jelent és vitt előre győzelembe vetett hit. Ezek így eléggé nyálas és elcsépelt mondatok, de sajnos csak közhelyekkel tudom megfogalmazni. Bementem a színpadra és a hátam mögött hagytam egy embert, akire már régóta nem volt szükségem. Ilyen értelemben érzem hatalmas sikernek a bemutatót, mert ez az egyetlen dolog, amit bizonyítani tud az ember. Sokan belemagyarázzák egy rossz előadásba, hogy siker, mert nem tudják elképzelni, hogy ezt minden esetben a közönség dönti el. Így aztán ebben az esetben is meghagyom nekik a döntést. Inkább csöndben örülök, hogy megint léptem egyet előre.

Talán kicsit unalmasan, de gyorsan megköszönöm azoknak az embereknek, akik hímes tojásként bántak velem Aradon. Szerettek, megbecsültek, MINDIG mosolyogtak és minden pillanatban volt egy jó szavuk. Ghita, aki mint egy régi koma üdvözölt és segített, amiben lehet. Horica, aki termetét meghazudtolóan a legédesebb ember, akivel valaha találkoztam. Ő egy ízig-vérig színházi ember, akiből már kevés van. Szó nélkül teszi a dolgát. Ha hússzor mondom neki magyarul, hogy köszönöm, akkor ő negyvenszer mondja utána szintén magyarul, hogy szívesen. Aki csöndben, szorgalmasan teszi a dolgát és közben félszemmel mindig lesi a színészt, hogy miben segíthet. Bevallom mostanában (megint hozzá kell tennem, hogy nem a Mikroszkóp Színpadon) egyre többször fordult elő velem, hogy azok az emberek (szerencsére nem sokan vannak, de azért vannak), akinek az lenne a feladata, hogy a színész nyugodt körülmények között tehesse a dolgát, kiskirályokként viselkedve, mindent megtesznek, hogy a háttérben főszereplővé váljanak. Nem érdekli őket, hogy az ember, aki éppen színpadra megy, koncentrál és szeretne tiszta fejjel színpadra állni, érzékeny és sebezhető. Képesek helyzetet és konfliktust teremteni egy pillanat alatt, mert lustaságukat csakis azoknak másokra vetítésével tudják elviselni. Horicát, a szelíd nagyembert nagyon szívesen klónoztatnám és teleszórnám vele a színházi és tévés világot. Valószínűleg ilyen emberek lehettek annak idején a régi színházi világban a színészek mellett. Sokat hallottam róluk, de a Mikroszkóp Színpad falain kívül sajnos találkoztam pár nem ilyen mentalitású emberrel. Horicát soha nem felejtem el és remélem még fogunk együtt dolgozni, mert nemcsak szorgalmas, hanem egy igazán szerethető, jólelkű ember.

Köszönöm Nótáros Lajosnak, hogy biztatott, segített és bátorított! Gujdár Gabinak, hogy őszintén megmondta az igazat! Sokat jelentett mindkettejük véleménye és hozzáállása. Köszönöm Éder Enikőnek és Lung László Zsoltinak, hogy eljöttek és szintén biztattak, segítettek, pedig kollégák. Köszönöm a szemközti kávézó pultos hölgyeinek, akik nagyon kedvesek! “Mulțumesc” minden finom kávéért és mosolyért! Köszönöm Borsos Palinak, hogy a színpadon kívül hozott-vitt, megvendégelt, meghívott, fizette a kávét (többször, mint én). Köszönöm neki, hogy a színpadon olyan csodálatos varázslatot mutatott be harmonikájával, ami nem kiegészítette, hanem teljessé tette a darabot. Köszönöm azoknak, akiknek azért hagytam ki a nevét, mert nem tudom, hiszen a bemutató előtti forgatagban még beszélgetni sem volt időnk vagy lehetőségünk a nyelvek közötti áthidalhatatlan különbség miatt! Gondolok itt a profi hang technikusokra, akik kiválóan dolgoztak és ha nem is beszélünk egy nyelvet, de gesztussal vagy néhány angol szóval jelezték, hogy élvezték a munkát és gratulálnak. Köszönöm Fekete Rékának és családjának, akik az utolsó napon vendégül láttak és ehettem a mama finom leveséből. Rékának azt is köszönöm, hogy élete a színház, pedig a másik élete otthon várja, hogy mielőbb hazaérjen. Ő is olyan munkaerő, ember és barát, akivel bárhol, bármikor szívesen dolgozom majd együtt. És persze megköszönöm a mobiltelefon fülű Tapasztó Ernőnek, aki Sas József, Selmeczi Tibor és Verebes István mellé csatlakozott azon rendezők táborába, akikkel nemcsak dolgozhattam, hanem közben szerettek is. Elviselt, alkalmazkodott, segített! Ha nagyon durván akarok (márpedig akarok) fogalmazni, akkor azt mondom: Konkrétan kiny…ta a se..met. Mivel ez egy személyes blog, írhatok ilyet. Úgyis csak azok sértődnek meg az ilyen hangvételen, akiket nem érint. Ernő ha kellett barát volt, ha kellett apa és ha volt ezek mellett ideje rá, akkor rendezett is. Vele mindig elfogult leszek, mert már barátsággá fajult a kapcsolatunk. Remélem fog még rendezni annak ellenére, hogy egy kicsit elvettem a kedvét!

Egyszóval, az Aradi Kamaraszínház dolgozói és annak „környéke” belopták a szívembe magukat. Örök élmény lesz, amiről mesélhetek majd az unokáimnak. Mellékesem megjegyzem, ha ezek az emberek egy budapesti színházat kapnának a kezükbe pont, pont, pont. Szívesen megnézetném egyes szakemberekkel és döntnökökkel, hogy Aradon milyen kevés pénzből, olykor szélmalomharcot vívva csinál SZÍNHÁZAT egy kis létszámú csapat. Megszállottak, akik nem törődnek a körülményekkel, hanem minden nap fejest ugranak egy üres medencébe, mert látják, hogy az alján még van néhány csepp víz. Le a kalappal előttük!

Ui.: Köszönöm kedves Jevgenyij Griskovec, hogy nem akartad megváltani a világot a darabbal, hanem őszinte és érthető érzelmekről írtál! Kérdéseket tettél föl és nem akartad a véleményedet szentírássá avanzsálni. Örülök, hogy ez az „egyszerű” mű volt az első drámai szerep életemben! Neked is gratulálok, mert szívemből szól minden mondatod!

Aradi Tibor humorista

 info@araditibor.hu  Tel: +36 30 9345 947

Mixcloud icon

Kapcsolat

Aradi Tibor humoristával

Műsorrendelés