Keresés az araditibor.hu weboldalon

aradi tibor hajra

 

Főpróba hét. Lassan csomagolok. A globális felmelegedés miatt a fogkefe, borotva, telefontöltő és egyéb tartozékok csak szűken férnek el a bőröndben a nyári és őszi ruházat széles skálája miatt. Még egy utolsó ellenőrzés, hogy mindent viszek e, amit kell. Persze úgyis itthon marad valami, de nem lesz rá szükség. A legfontosabb, hogy a szövegtudást és a koncentrációt vigyem magammal.

Minden premier előtt ugyanaz a felállás. Már nem kezdek bele sorozatokba vagy egy filmbe. Nem nagyon foglalkozom semmilyen kezdettel. A hangulatom egy bevonulás előtt álló katonáé. Ilyenkor ezerszer megbánom, hogy ezt a pályát választottam. Elképzelem, hogy van egy „rendes”, polgári foglalkozásom és munkám, ahová bejárok, blokkolok, teszem a dolgom és egyáltalán nem foglalkoztat a szövegtanulás és annak megmérettetése. Minden egyes premierem előtt belehalok a lámpalázba. Ez már régóta működik. Mindig megbánok, félek, majd örülök, hogy nem adtam fel. Kétségek sora zakatol az agyamban. Elfogadhatatlanul suttogom a saját fülembe, hogy „kellett ez neked?”. Arra gondolok, hogy hány olyan tehetséges, önbizalommal teli színész van, aki eljátszhatná helyettem a darabot, amire készülök. Miért pont én, aki a háta közepére kíván minden egyes bemutatót? Félelemből dolgozom 20 éve ezen a pályán. Még a Rádiókabaré felvétel előtt is összeszarom magam, ahol a kezemben van a szöveg és nem kell félnem attól, hogy majd nem jut eszembe. A színpad számomra ilyen. Pokol, amire szükségem van. Mint a cigaretta, ami tudom, hogy megöl, de nem tudok nélküle élni. És szegény családom. :-) Anyám ilyenkor nem is mer hívni. A kedvesem csak néz és gondolkodik, hogy nincs e ikertestvérem, mert nem ez az a férfi, akit megismert. És az állandó kétségek. Biztos, hogy ez az utam? Nem lehet, hogy tévedtek, amikor engem választottak? Lehet, hogy a rendező és akik látták a próbákat csak azért dicsérnek, mert ők is látják, hogy hiba voltam, de hátha jobb leszek a biztatások hatására? Egyedül érzem magam ezekkel a gondolatokkal és csak remélem, hogy van még színész a „bázison”, aki hasonlóan belehal minden premierbe. Nem sajnáltatom magam, csak szeretném tudatni mindenkivel, aki olvas, hogy én még mindig nem vagyok biztos abban, hogy ez az utam. Nem tudom mi kell ahhoz, hogy elhiggyem, de lassan belátom, hogy nincs számomra bizonyíték. Ezzel a félelemmel kell csinálnom és ahányszor legyőzöm, az a jutalom, hogy csinálhatom tovább. Minden egyes bemutató előtt ott cirkulál a fülemben egy nagy színész mondata: „Csak a tehetségteleneknek nincsenek kétségeik”. Persze ettől még nem érzem magamat tehetségesnek, de legalább van egy közös pontom velük. Nos, ezekkel az érzésekkel térek nyugovóra a nagy út előtt. Közben pedig arra gondolok, hogy milyen szerencsés vagyok. Csinálhatom azt, amit szeretek.

Ui.: Ha Borsos Pali nem adott volna két doboz Ciuc-ot (találják ki mi az?), akkor most nagy bajban lennék. Így viszont minden szép! :-)

Aradi Tibor humorista

 info@araditibor.hu  Tel: +36 30 9345 947

Mixcloud icon

Kapcsolat

Aradi Tibor humoristával

Műsorrendelés