Keresés az araditibor.hu weboldalon

aradi tibor utolso nap 1

 

Eljött a főpróbahét előtti utolsó próba napja. Próba előtt még van egy pár órám, ezért Ernő felajánlja, hogy tartsak vele. Időm van, beleegyezem. Kíváncsi vagyok hogyan telik egy átlagos napja az Aradi Kamaraszínház művészeti vezetőjének és jelenlegi rendezőmnek. Részletes jelentés, amolyan Varga Ferenc József-féle „otthagyott mikrofon” következik.

 

 

Indulás. Azaz indulnánk, de Ernő autójának bal első kereke lapos. (telefonál) Átülünk az én autómba, hogy elmenjünk az óvodába Petiért. Közben telefonál. Megkérdezem, hogy a saroknál merre menjünk, de telefonál. Leteszi. „Ernő, merre…?” (megint telefonál, közben mutatja merre) Megérkezünk az ovihoz. Bemegy, közben előveszi másik telefonját és azzal is telefonál. Várok a kocsiban. 5 perc múlva megjelenik Ernő. Bal kezében mobil, jobb kezében mobil, harmadik kezében Petike. Beülnek. Peti széles mosollyal, a nevemen szólítva köszön és élvezi, hogy azonnal megvett engem, mert párás szemmel nyugtázom, hogy a világ egyik legédesebb kisfiúja szállt be az autómba. Ernőhöz fordulok, hogy merre menjünk tovább, de telefonál. (Annyit hozzáfűznék, hogy amikor telefonál, sohasem cseveg, hanem színházi ügyeket intéz) Elindulunk. Leteszi a telefont és kinyomja a másikat, amin éppen hívják. Közli, hogy egyenesen, aztán balra, jobbra a harmadiknál, majd megint jobbra, majd kétszer balra, majd az Ukrajna táblánál jobbra. Megérkezünk a színházhoz. Új családommal átülünk Ernő kocsijába és irány a szerviz, hogy életet és levegőt leheljenek a térfogathiányban szenvedő bal első gumiba. Elindulunk, de nem telefonál, mert vezet. Megérkezünk a szervizbe. Az egyik telefonon hét, a másikon 15 nem fogadott hívás. Ernő: „Most beállok a kocsival az aknára. Figyelj Petire, mert szeret csatangolni!” Innentől kezdve gyufaszálakkal kipeckelt szemmel nézem Petit, akin érződik az elcsatangolás vágya, de megszán és csak beijeszt két lépéssel, de mindig vissza is lép kettőt. Irány a büfé. A román pultos hölgy beszél angolul. Kiderül, hogy én nem. Kérek két ásványvizet és meg is kapom a három sört. Megjön Ernő és közli, hogy kész a kocsi. Válaszolnék, de nem nekem mondta, hanem a telefonba. Autóba be. Irány a kifőzde, ahol megvesszük az ebédet. Közben Ernő arra buzdítja Petit, hogy mondjon el egy mesét. Peti belekezd és nem bánom, hogy már rég megérkeztünk a kifőzdéhez, de nem szállunk ki, mert ezt a mesét végig kell hallgatni. A világ legszebben elmondott meséjét hallgatom meg. 4 évesen, tökéletesen érthetően és választékos szókinccsel adja elő. Bevallom, Piroska és a farkas történetét így még nem hallottam, de tény, hogy ez a feldolgozás jobb, mint az eredeti. Gondolok itt arra, hogy Piroska, már lenyelt állapotban még felteszi azt a kérdést, hogy „ Nagymama, mitől ilyen nagy a füled? Hogy jobban halljalak.” Peti nagyon ügyesen és édesen vágta ki magát, hiszen rájött, hogy Piroska indokolatlanul kevés kérdés után lett a farkas ebédje. Ám jön számomra a kegyelemdöfés, mert Peti egy újabb Piroska által feltett kérdéssel fejeli meg a történetet: „Nagymama, mitől ilyen nagy a lábad? Hogy jobban járhassalak!” Ebben a pillanatban szerencséje volt Petinek, hogy a hátsó ülésen ült, én meg elől, mert ha elérhető távolságban van, tuti, hogy megzabálom… kérdés nélkül. A mese után irány a kifőzde. Ernő a pultnál állva kicsit megzavarodik, mert a telefonba mondja be a rendelést és a pultos hölggyel közli, hogy ő rendezi a következő darabot az Aradi Kamaraszínházban. A hölgy örül a felkérésnek, a telefon másik végén lévő rendezőjelölt pedig kénytelen belátni, hogy a következő színházi feladata egy sajttal töltött csirkemell, két adag spenót és egy lasagne lesz. Vissza a kocsiba, majd irány haza. A lépcsőházban lemerül Ernő mobilja, de nem esik pánikba, mert átirányítja a másikra, ahol konferenciabeszélgetésbe kezd. Belépünk a lakásba. Egy gyönyörű kék szemű, szőke csaj áll velem szemben és rám mosolyog. Visszajön az önbizalmam, hogy még mindig tetszem a gyönyörű lányoknak. Elmondanám neki és még ajánlatot is tennék, de félek, hogy 2 évesen még nem értené miről beszélek. Irány a konyha. Szigorú fegyelem. Először leves. Peti nem eszi meg, ezért Ernő hat oldalas szerződésbe foglalja, hogy hat kanál leves után Peti megeheti a főételt is. Hangos számolás. Peti hősiesen és tisztességesen kanalazza be a szerződésben foglaltakat. Nem csal, pedig vele szemben a 2 éves Szofi ügyesebben oldja meg az evést. A leves háromnegyedét különböző területeken szórja szét. Jut a falra, a ruhájára, a tálcára, a földre és egy jelentős mennyiség a nadrágomra. Ezt széles mosollyal konstatálja és küldené rá a többit is, de időközben elfogyott a leves. A mosolyból sírás lesz, ezért gyorsan adok neki Peti maradék leveséből és felkínálom a még tiszta pólómat, mint levessel beterítendő felületet. Ismét mosoly. Megesszük az ebédet. Peti letámadja a hűtőt és ipari mennyiségű Túró Rudival tér vissza. Mindenféle apai biztatás nélkül azonnal megkínál Túró Rudival. Ha eddig nem lettem volna rabja ennek a huncut mosolyú fiatalembernek, hát jószívűségével megadta az utolsó „kegyelemdöfést”. Közben Szofi tovább udvarol nekem és arra buzdít, hogy vegyek részt az oroszlánüvöltést imitáló házi versenyen. Beszállok. Peti is. Harmadik lettem. Szofi is kap Túró Rudit és így a fal, az asztal, Szofi homloka és a cipőm is. A gyermekek elindulnak a délutáni alvásra. Valahogy van egy olyan érzésem, hogy az őt elaltató apjuk nyeri az elalvási versenyt. Rosszul gondoltam, mert 20 perc múlva megjelenik Ernő. Kérdez tőlem valamit, de nem válaszolok, mert biztos vagyok benne, hogy telefonál és nem velem akar beszélgetni. Szomorúan elvonul és nem érti, hogy miért nem beszélgetek vele. Nemsokára visszatér. Nem telefonál. Rájövök a titok nyitjára. A gyerekek alszanak, ilyenkor nincs telefonálás. Valószínűleg a romániai színházi élet is leáll ilyenkor, hiszen mindenki tudja, a Tapasztó család délutáni csendes pihenője a román színházi élet sziesztája. Ilyenkor mindenki pihen és az órát nézi szerte Romániában. Beszélgetünk, de Ernő két percenként ellenőrzi, hogy a gyerekek tényleg alszanak e. Nagyon jó beszélgetés. Örülök, hogy nem kell telefonálnia, de nemcsak magam miatt, hanem miatta is, mert kell neki némi idő, hogy kizökkenjen a színházigazgatásból. Felébrednek a gyerekek. Ismét visszatér a már megszokott és megszeretett zaj. Lassan indulnunk kell a színházba, mert este próba. Peti közli, hogy beütötte a fejét egy papírba. 15 percnyi röhögés után féltékenység lesz rajtam úrrá, hogy ilyen poént én miért nem vagyok képes kitalálni. Indulás előtt még szemtanúja lehetek a rituálénak. (Megpróbálom leírni)

Ernő gitárt vesz a kezébe. A két gyerek elhelyezkedik az ágy hatalmas matracán. Arcukon a készülődés és a koncentráció teljes skálája. Ernő felveszi Viszockij arcát. Úgy tűnik művészet lesz. Weöres Sándorra vagy Cseh Tamásra saccolok. Legalábbis ezt az átélést tükrözi arca. A két gyerek arcán pattanásig feszülő várakozás. Ernő belecsap, majd felhangzik a Pocsolyába léptem, sáros lett az új cipőm. A két csemete, az olimpiai százméteres döntő rajtját simán lepipálva kirobban a mozdulatlanságból és úgy kezdenek ugrálva táncolni, hogy most már én figyelek mozdulatlanul. Nincs időm felocsúdni, mert éles váltásban jön a Helikoffer, de nem Halász Judittól, hanem a blues ismeretlen királyától Tapasztó Bill Ernőtől. A gyerekek különböző helyekről pattannak vissza. Peti a falról, Szofi Petiről. Újabb dal érkezik. Peti bemutat egy tripla leszúrt Rittbergert, Szofi pedig kb. a tizedik mawashi gerit szenvedi el Petitől. Nézem, hogy mikor lesz sírás a dologból, de Szofi Csernoviczki Évát megszégyenítően állja az ütéseket, rúgásokat és néha azt, hogy Peti dobbantónak használja. Szofi a 2024-es Olimpián nálam biztos aranyérmes. Amikor tizenhatodszor hangzik el az „Apa, még egy utolsót”, akkor valóban az utolsó dalnak futunk neki. Öltözködés. Indulás. Vár rám egy próba. Ezek után? Neeeeeeeeeeeeeeeeeeee….

Egy dolog jut eszembe az utcán, miközben Ernő ezt a két tüneményes „makettet” logisztikázza végig Aradon: Én is kérek két ilyet!

Aztán azon gondolkodtam még, hogy 100 százalék színházigazgatás közben is lehet az ember nagyon szimpatikus és szerető apa, aki figyel és nem söpri le magáról a felelősséget.

Aradi Tibor humorista

 info@araditibor.hu  Tel: +36 30 9345 947

Mixcloud icon

Kapcsolat

Aradi Tibor humoristával

Műsorrendelés